today

me on last friday by berniescreative featuring logo watches

Csokimázas korlát

Az előző helyen ahol laktunk, a tetőtér teljesen a miénk volt. Mivel nem terveztünk hosszú távra, így nem mentünk bele túl nagy felújításba. Miután elkészültünk a lényegi részekkel, maradt egy sötétbarna (az a tipikus 1990-es style) korlátunk, ami sehogy nem illett a képbe. Egy kicsit finomítani akartunk a színén, no meg picit feldobni valamivel. Ezt úgy oldottuk meg, hogy vettünk egy világos barna festéket, amivel lefestettük a korlátot és vettünk egy sötét, csokiszínűt, amivel összefolyattam a léceket.

Az egész annyi csak, hogy az ecsetet belemártod a festékbe és nem a dobozba, hanem a fára folyatod rá a lecsöpögő részt olyan mintákban, kriksz-krakszokban, ahogy Te szeretnéd. Az eredmény tényleg olyan lett, mintha csokimázzal öntöttük volna le a korlátot.

Annyi csavar van még a dologban, hogy a korlátokat festés után nem olyan sorrendben tettük fel, ahogyan a máz rákerült, így sokkal össze-visszábbnak tűnik. Katt a képre, és nagyban jobban látszanak a csokicsíkok :)

Ennek a festésnek annyi az előnye, hogy eltakarja ill. elvonja a figyelmet a fa esetleges hibáiról, ráadásul nem lehet elrontani!

Nyárváró

Március 1-4. között utazás kiállítás az Expo-n. Hogy jön ez most ide? Csak egy ötletet szeretnék megosztani Veletek!

Egyszer dolgoztam az utazás kiállításon és hazacipeltem 1 mázsa prospektust a jó öreg "jó lesz ez még valamire" címszó alatt, merthogy akkoriban csak arra volt pénzem, hogy nézegessem a csinos kis tengerpartokat. (Nem mintha azóta láttam volna a tengert...)

Kb. 4 évig pakolgattam egyik polcról a másik ágytartóba értékes gyűjteményemet, aztán jött az isteni szikra: csinálok egy montázst!

Fogtam a prospektuskupacot, és kivagdostam belőle az összes képet, aminek tengerparthoz van köze és tetszik is. 1-2 napig elvoltam ezzel a mutatvánnyal. Aztán elballagtam szeretett munkahelyem ☺ alagsorába valami bődületes nagy képkeretet "kunyizni". Mázlim volt: épp költözött a fél ház, és egy csomó gazdátlan iroda volt, ahol végül szemezgettem. Találtam egy nagyon régi, kidobásra váró térképet.

Már csak le kellett fednem az eredeti képet...persze most nem írnám ezt a bejegyzést, ha nem jött volna erre is egy jó ötlet! Szóval elballagtam munkahelyem saját nyomdájába, valahol az alagsor és a földszint között egy folyosó mellékfolyósólyának kis kiszögellésébe. Bekopogtam a vasajtón, majd némi izgalommal megspékelt várakozás után olyan látványban volt részem, amiért már megérte itt dolgozni 4 évet!

A nyomdában két, a késő hetvenes évekbeli munkásosztály cirka 60 éves időutazója fogadott: indigókék, agyonkopott, kantáros melósnadrág; a színét 20 éve elvesztő, kinyúlt, szinte átlátszó póló (?); ősz, home style haj, hiányos fogazat, fülsértően rekedt hang (Kossuth- és Symphonia-gyanús). Sajnos a cipőt nem néztem meg, mert a mínusz 3 emelet=40 év időutazás elterelte a figyelmemet, de lefogadom, hogy fekete-fehér Converse-utánzat rongyosra járva.

A mondandómból a "legyen kedves" és a "kérem szépen", de talán még a "köszönöm szépen" is egzotikusan hangozhatott számukra, mert kicsit döcögve realizálódott bennük, hogy mit szeretnék, de a lényeg, hogy sikerült! Be ugyan nem mehettem a tömény füstbe (amit nem bántam, mert látványra is mínusz 10 év nikotinmérgezés miatt), de a falon pózoló cicis néniket hamar kiszúrtam, akik Pataki Ágit idézték fénykorában. Az egészben a tekintetük volt a legjobb (mármint a bácsiké)...na azt nem tudom leírni! Mielőtt bárki félreértené: annyira cukker volt a két kisöreg, hogy nyomban hazavittem volna őket nagypapának, de akkor lőttek volna a pillanat varázsának ugyebár! :D

Lényeg a lényeg: szereztem hátteret a képkeretemhez, így végre nekiállhattam nyárvárós-tengerpartrólálmodozós-munkaközbenkikapcsolós montázsom elkészítésének, amiből ez lett:

 Egy kicsit közelebbről:

Összegezve: végy egy csomó, Neked tetsző képet, ragaszd fel egy régi képre, tedd ki az irodádba/szobádba/akárhova, hogy bármikor gyönyörködhess benne!

Level 2: aki sok helyen járt már, a saját fotóiból is megcsinálhatja! :D

Napocska díj

December óta nem írtam a blogra. Már-már magam is kezdtem megijedni, hogy mi történik, pontosabban: mi nem történik. Aztán megkaptam Hugitól, a Papazsíroskenyér blog írójától a Napocska díjat, amit ezúton is nagyon köszönök!

Aki megkapja a díjat, nincs más dolga, mint megköszönni, kitenni a blogjára, írni magáról 3 dolgot, aztán tovább adományozni 4 blogtársának.

3 dolog rólam

ÁLLATOK-mert imádom őket. Néha úgy érzem, hogy jobban kijövök velük, mint az emberekkel. Már alig várom, hogy saját házba költözzünk, és legyen egy jó nagy macifülű kutyánk, vagy inkább kettő ;). Ja, és persze macsekok. Bár nem Afrikában nevelkedtem álltatok között, de nagyon közel áll a szívemhez Tippi története.

TENGER-még sosem láttam a "nagy vizet" - én csak így hívom a tengert/óceánt. Imádok víz közelében lenni (talán azért, mert vízöntő vagyok). Azt mondják: ami késik, nem múlik!

KREATÍVSÁGOK-mindig van valami. Suliban ruhákat rajzoltam éjjel-nappal, aztán festettem is párszor. Később jött a lakberendezés-mániám, most pedig blogolok és igyekszem mindenfélét összegyűjteni és megcsinálni itt nekem, Nektek.

Akinek én adom a díjat: SZEM, mert imádom a fényképeit és kiváncsian várom első könyve megjelenését (Egy aupair naplója).

(Tudom, hogy ez csak egy, de kezdő bloggerként most ennyire futja. Amint tudom, pótolom!)

Huginak pedig még egyszer большое спасибо!