Március 1-4. között utazás kiállítás az Expo-n. Hogy jön ez most ide? Csak egy ötletet szeretnék megosztani Veletek!
Egyszer dolgoztam az utazás kiállításon és hazacipeltem 1 mázsa prospektust a jó öreg "jó lesz ez még valamire" címszó alatt, merthogy akkoriban csak arra volt pénzem, hogy nézegessem a csinos kis tengerpartokat. (Nem mintha azóta láttam volna a tengert...)
Kb. 4 évig pakolgattam egyik polcról a másik ágytartóba értékes gyűjteményemet, aztán jött az isteni szikra: csinálok egy montázst!
Fogtam a prospektuskupacot, és kivagdostam belőle az összes képet, aminek tengerparthoz van köze és tetszik is. 1-2 napig elvoltam ezzel a mutatvánnyal. Aztán elballagtam szeretett munkahelyem ☺ alagsorába valami bődületes nagy képkeretet "kunyizni". Mázlim volt: épp költözött a fél ház, és egy csomó gazdátlan iroda volt, ahol végül szemezgettem. Találtam egy nagyon régi, kidobásra váró térképet.
Már csak le kellett fednem az eredeti képet...persze most nem írnám ezt a bejegyzést, ha nem jött volna erre is egy jó ötlet! Szóval elballagtam munkahelyem saját nyomdájába, valahol az alagsor és a földszint között egy folyosó mellékfolyósólyának kis kiszögellésébe. Bekopogtam a vasajtón, majd némi izgalommal megspékelt várakozás után olyan látványban volt részem, amiért már megérte itt dolgozni 4 évet!
A nyomdában két, a késő hetvenes évekbeli munkásosztály cirka 60 éves időutazója fogadott: indigókék, agyonkopott, kantáros melósnadrág; a színét 20 éve elvesztő, kinyúlt, szinte átlátszó póló (?); ősz, home style haj, hiányos fogazat, fülsértően rekedt hang (Kossuth- és Symphonia-gyanús). Sajnos a cipőt nem néztem meg, mert a mínusz 3 emelet=40 év időutazás elterelte a figyelmemet, de lefogadom, hogy fekete-fehér Converse-utánzat rongyosra járva.
A mondandómból a "legyen kedves" és a "kérem szépen", de talán még a "köszönöm szépen" is egzotikusan hangozhatott számukra, mert kicsit döcögve realizálódott bennük, hogy mit szeretnék, de a lényeg, hogy sikerült! Be ugyan nem mehettem a tömény füstbe (amit nem bántam, mert látványra is mínusz 10 év nikotinmérgezés miatt), de a falon pózoló cicis néniket hamar kiszúrtam, akik Pataki Ágit idézték fénykorában. Az egészben a tekintetük volt a legjobb (mármint a bácsiké)...na azt nem tudom leírni! Mielőtt bárki félreértené: annyira cukker volt a két kisöreg, hogy nyomban hazavittem volna őket nagypapának, de akkor lőttek volna a pillanat varázsának ugyebár! :D
Lényeg a lényeg: szereztem hátteret a képkeretemhez, így végre nekiállhattam nyárvárós-tengerpartrólálmodozós-munkaközbenkikapcsolós montázsom elkészítésének, amiből ez lett:
Összegezve: végy egy csomó, Neked tetsző képet, ragaszd fel egy régi képre, tedd ki az irodádba/szobádba/akárhova, hogy bármikor gyönyörködhess benne!
A mondandómból a "legyen kedves" és a "kérem szépen", de talán még a "köszönöm szépen" is egzotikusan hangozhatott számukra, mert kicsit döcögve realizálódott bennük, hogy mit szeretnék, de a lényeg, hogy sikerült! Be ugyan nem mehettem a tömény füstbe (amit nem bántam, mert látványra is mínusz 10 év nikotinmérgezés miatt), de a falon pózoló cicis néniket hamar kiszúrtam, akik Pataki Ágit idézték fénykorában. Az egészben a tekintetük volt a legjobb (mármint a bácsiké)...na azt nem tudom leírni! Mielőtt bárki félreértené: annyira cukker volt a két kisöreg, hogy nyomban hazavittem volna őket nagypapának, de akkor lőttek volna a pillanat varázsának ugyebár! :D
Lényeg a lényeg: szereztem hátteret a képkeretemhez, így végre nekiállhattam nyárvárós-tengerpartrólálmodozós-munkaközbenkikapcsolós montázsom elkészítésének, amiből ez lett:
Egy kicsit közelebbről:
Összegezve: végy egy csomó, Neked tetsző képet, ragaszd fel egy régi képre, tedd ki az irodádba/szobádba/akárhova, hogy bármikor gyönyörködhess benne!
Level 2: aki sok helyen járt már, a saját fotóiból is megcsinálhatja! :D
